Hutlassa Tamás – producer
– Mióta vagy producer és milyen fontosabb filmekben dolgoztál korábban?
– 23 éve foglalkozom filmmel, de A miniszter félrelép volt az első film, amiben magyarországi producerként dolgoztam. Előtte nem producerként, hanem gyártóként voltam benne a Sztracsatella és Vörös vurstli című filmekben, továbbá rengeteg tévésorozatnál voltam gyártási ember, olyanoknál, mint például a Privát kopó.
– Mi ragadott meg a Kontroll filmtervében, amikor először tudomást szereztél róla? Mi jelentett számodra kihívást benne?
– Az ragadott meg, ahogy Nimród előadta. Reklámfilmekből ismerjük egymást, ott dolgoztunk együtt először, aztán hosszú ideig nem voltak közös munkáink, majd 2000 táján Nimród előkerült azzal, hogy van egy ötlete. Elkezdte mesélni kinn a Hajógyári-szigeten, és mire a végére ért, már tudtam, hogy ebben a filmben benne szeretnék lenni. Nimród olyan szuggesztíven tudta előadni és átadni, annyira magával ragadó volt, hogy minden félelmem ellenére – a józan ész azt diktálta volna, hogy ebbe nem szabad belemenni – elvállaltam.
– Mi az, ami bevált és mi az, ami nagyon másképp alakult, mint ahogy elképzelted?
– Alapvetően a finanszírozás körülményei változtak meg időközben. Az elején sokkal tisztábbnak tűnt, hogyan fog összeállni a finanszírozás, mint ahogyan végül is összeállt. De magát a filmet furcsa módon majdnem pont úgy képzeltem el, ahogy aztán megvalósult.
– Számodra mi volt a legnehezebb, legrémesebb pillanata a forgatásnak?
– Nagy Zsolt balesetét elég rémesnek tartottam. Több okból is: egyrészt ahogy azt Nimród megélte, másrészt meg önmagában, mert nem lehetett látni, hogy most mi lesz. Előtte olyan gyanúsan szépen alakult minden – azon kívül, hogy tudtuk, hogy nincs meg a pénzünk a filmre. Ez a baleset aztán hidegzuhanyként ért minket, két forgatási napot le is mondtunk. De mindent összevéve mégis azt mondhatom, hogy nekem ez az egész forgatás egy álom volt. Az összes megpróbáltatásával együtt, a társaságnak és – ez lehet, hogy most furcsán fog hangzani – a környezetnek köszönhetően emlékezetes dolog volt, amit az ember inkább visszasír, mint elfelejteni akar.
– És mi volt számodra a forgatás legviccesebb pillanata?
– Nem igazán volt nekem vicces pillanat ebben. Ha azt nem nevezzük viccesnek, vagy komikusnak, mikor elindul egy szerelvény felpakolva, stábbal, be éjjel kettőkor egy alagútba. Az annyira szürreális. Alapvetően persze rendkívül viccesek a filmbeli karakterek, tehát minden pillanat, amikor megláttam a Badárt vagy a Mucsit, vicces pillanat volt. De azon kívül nem jó, ha nekem, mint producernek vicces egy pillanat, mert az nem biztos, hogy a nézőnek is vicces lesz.